2019. október 15, kedd - Teréz napja van.

Gergye Zoltán keramikus

Második éve vagyok a Szikszói Művészeti Iskola óraadó tanára, a képzőművész szakos gyerekeket oktatom az agyagművesség, a kerámiakészítés, a fazekasság "rejtelmeire". E mellett még én vezetem a Művelődési Központ Színjátszó Csoportját, ahol a színházművészet, a színészet még titokzatosabb "rejtelmeivel" ismerkednek az idejáró fiatalok.

Hogy miként párosul ez a két dolog így össze az életemben? Arra rendkívül egyszerű a magyarázat: talán hasonló korú lehettem, mint a most hozzám járó fiúk és lányok, amikor betévedtem egy miskolci művelődési házba, ahol egy kerámia szakkör és egy színjátszó csoport is "üzemelt". Nem tudtam választani, így mind a két dolgot kipróbáltam - és nem csalódtam egyikben sem, annyira nem, hogy a két művészeti ág azóta is jelen van és meghatározza az életemet.

A kerámiakészítést, a fazekasságot 1983-ban kezdtem "hivatásszerűen" gyakorolni, a Hejőszalontai Kerámia Üzemben, és az ott dolgozó népművész mesterektől tanultam el a szakmát. A SZÍNHÁZ kezdetben csak hobby volt, hiszen amatőr színjátszó csoportokban játszottam, rendeztem, de már akkor is jobban érdekelt a színház elméleti része. Az élet úgy hozta, hogy a Miskolci Bölcsész Egyesület nevű magánegyetem 1990-ban színháztudomány szakot indított, ahonnan én természetesen nem hiányozhattam.

A felejthetetlen és kedves tanulmányi évek után jött a kemény munka. A debreceni Csokonai Színházban, és itthon, a Miskolci Nemzeti Színházban mint irodalmi munkatárs dolgoztam; ez is felejthetetlen és tanulságos időszaka volt az életemnek. De a színházi világ a kulisszák mögött egyáltalán nem olyan szép, mint a nézőtérről figyelve; kegyetlenek, vadak, irigyek és felpörgetettek a színházak mindennapjai, így hát mivel én egy szemlélődőbb, nyugodtabb típus vagyok, fájó szívvel búcsút vettem a professzionális színháztól.

Ezután jött az életemben Szikszó, a Művelődési Központ, ahol összefutott életem két szála, és most együtt gyakorolhatom azt a két dolgot, amit a legjobban szeretek. Azt hiszem szerencsés ember vagyok.

Ha a szikszóiak személyesen nem is ismernek, talán néhány kerámiámat őrzik már lakásukban - leginkább Füzesséry József Művelődési Központ igazgató úr jóvoltából, aki szinte minden nap hoz egy vendéget a kicsi fazekasműhelyünkbe. A fazekasság számomra elsősorban kétkezi munka, amely ugyanakkor összetett képességeket követel művelőjétől: szépérzéket, kézügyességet, fantáziát és nem utolsó sorban kitartást, hiszen az agyag nem adja könnyen magát. Hasonlókra próbálom oktatni a tanítványaimat is.

Olykor azért "kitör" az emberből a "művész", és igyekszik valami különlegest, valami "igazit" alkotni. Ekkor kicsit öntörvényű az ember, és ragaszkodva hiszi, hogy valami jót csinált - ilyenkor szeretteimben, barátaimban bízok a legjobban, és hagyom, hogy meggyőzzenek egy-egy általam készített tárgy esztétikai és egyéb értékeiről. Késő ősszel alkalma lesz minden szikszóinak elmondani a véleményét, hiszen egy kisebb kiállítást tervezünk a Művelődési Központban a munkáimból.

Végezetül egyik kedves költőm, J. W. Goethe soraival zárnám bemutatkozásomat, remélve, hogy nem lesz túl komoly a búcsúzás:

"Kezdet és vég halhatatlan
egység, fond csak össze, fond!
Röppenj tova, még gyorsabban,
mint ők, te a tárgyakon!
Hogy az örök Vers Hatalma,
hála érte, köszönet:
tartalmát a szíved adja,
s a formát a szellemed."


/J. W. Goethe: Maradandóság a változásban - Szabó Lőrinc fordítása/

© 2019 - szikszo.hu - Szikszó Város honlapja

Egyedi honlap és webáruház fejlesztés - Cocodeo - www.cocodeo.hu