2019. február 21, csütörtök - Eleonóra napja van.

Dr. Farkas József biológus

Biológus, a biológiai tudomány kandidátusa. 1951-ben született Szikszón. Általános és középiskolai tanulmányait itt végezte. Az ELTE TTK-n biológus diplomát szerzett 1975-ben. 1988-ig Szarvason dolgozott a Haltenyésztési Kutató Intézetben, a mikrobiális ökológia tárgykörében. A fenti témakörben mintegy 45 tudományos közleménye jelent meg. 1988-ban visszaköltözik Szikszóra, és a gyógyszeriparban dolgozik tovább. 1990 óta a helyi önkormányzat tagja. Egy ideig alpolgármester, a helyi környezetvédelmi bizottság elnöki tisztét több alkalommal is betölti. 1992 óta a Cserehát dombvidék flórájának feltárását végzi. Számos itt termő védett növény élőhelyét írta le.

Munkáját tudományos közleményekben, ismeretterjesztő tanulmányokban közli. 1998 óta a szikszói iskolások környezet és természetvédelmi oktatását segítő Karolai Környezet, Természetvédelmi és Ismeretterjesztő Közalapítvány elnöke.

Szikszó környékének természeti értékei Szikszó városa az Északi Középhegységben fekszik, a Hernád folyó árterületén. Maga a folyó keleti irányból határolja a közigazgatási területét. A Hernád ezen a szakaszon nem szabályozott. Kanyargós medrét jókora ártéri erdők követik.

A ligeterdőkben évszázados fehér nyár és fűzfafélék díszlenek. A folyó hazai szakaszára ez már nem jellemző, máshol jórészt kivágták a korábbi galéria erdőket. Igencsak vadregényes partszakaszokat láthatunk itt, hiszen a folyó keleti partját a Zempléni hegység nyugat előhegyei követik.

A meredek domboldalakat, löszfalakat a víz nyaldossa. Parti fecske, gyurgyalag telepek tarkítják a vadregényes tájat. A szigorúan védett tátorján és a magyar nőszirom is fellelhető az ősi löszréteken, számos más botanikai ritkaság kíséretében.

A Hernád folyót a város határában vizenyős rétek, legelők kísérik. Szikszó határában egy igencsak virágdíszes kaszáló rét is megmaradt. Virít itt a réti iszalag, dunai szegfű, szibériai nőszirom. A kevéssé díszes, de ritka, védett janka tarsóka tömegesen nő itt minden tavasszal.

Ősszel a nem védett, de igen szép őszi kikerics borítja rózsaszín szőnyegével ezt a rétet, de a várost övező többi gyepet is. Az ártereken ültetett nemesnyár erdők általában nem bővelkednek ritka növényekben. Szikszón ez nem teljesen igaz, hiszen a védett orchidea, a széleslevelű nöszőfű, és közeli rokon fajai is feltűnnek a nemesnyárasok aljnövényzetében.

A szikszói határ nyugati szegélye a Cserehát dombvidék délkeleti lankáira kúszik. Eredeti növényvilágát a tatárjuharos lösztölgyesek adták. Ezek ma már szinte teljesen eltűntek, de egyes képviselőik ma is fel-feltűnnek a szőlőskertjeink, gyümölcsöseink határsövényeiben.

A máshol ritka macskahere Szikszó határában igen gyakori. A kék virágú pusztai meténg, és a rózsaszín virágú törpemandula viszont mára igencsak megritkult. A kora tavasszal nyíló leánykökörcsin a közeli ongai földvárak dísze. A fenségesen szép bíboros kosbor elhagyott szőlők gyepeiben tűnik fel. A gyógynövényként is ismert örménygyökér a Frank hegy egyik kaszálóján nő. A fenti magaslat, 274 méter, a szikszói határ legmagasabb pontja. A környék erdei, főleg cseres tölgyesek a szikszói határ peremvidékein nőnek. Szép védett növényeik a nagy ezerjófű és a turbánliliom.

A szikszói határ közvetlen, talán 8-10 kilométeres körzetében még vagy 20 egyéb látványos védett növény él.

A város belterületén, az úgynevezett Bethánia kertben (a Hunyadi-Csáky kastélykertje) évszázados vén kocsányos tölgyfa áll. A vasútállomásra vezető Mátyás király útja mentén tiszteletet sugalló hatalmas fehér nyár áll.

© 2019 - szikszo.hu - Szikszó Város honlapja

Egyedi honlap és webáruház fejlesztés - Cocodeo - www.cocodeo.hu