2019. november 16, szombat - Ödön napja van.

Borászat

A szikszói szőlőtermesztés nagyon hosszú és gazdag múltra tekinthet vissza. Elsőként egy 1343-as hatósági bizonyítvány tesz róla említést, amiben igazolják, hogy a kassai borkereskedőknek nem kell vámot fizetniük Szinán a Szikszón vásárolt bor után.

A későbbi évtizedekből és évszázadokból folyamatosan találhatunk olyan iratokat, amelyek azt bizonyítják, hogy tekintélyes kassai polgárok vásárolnak szikszói szőlőket Báthori István erdélyi fejedelem, később lengyel király is birtokolt néhányat, amelyek az ecseki birtok részét képezték.

A szikszói bort Tinódi is megénekelte:

"Eger jó szerentséjén, víg voltában,
Vígan iszik szikszói jó borában."


Később - a XIX. század közepén - Fényes Elek is azt írja:

"Szikszó bora sok s jóságra a hegyaljaival vetélkedik."

Amikor a századfordulón Magyarországot is elérte a filoxéra járvány, Szikszó szőlői szinte mind kipusztultak. Mivel akkoriban a lakósság fő jövedelme a gabonatermelésből származott, a puszta dombokat nem telepítették újra be, így a borkultúra hanyatlásnak indult.

Csak a 80-as évek második felétől indult meg ismét a tudatos szőlőkert-fejlesztés, amely remélhetőleg már a közeljövőben meghozza egyik legfontosabb gyümölcsét, és létrejöhet a Szikszó (Abaúj) Vidéki Hegyközség.

Érdekes részlet a szőlő történetéből az 1772-1842 közötti időszak, amikor a Debreceni Református Kollégium birtokolt három kisebb szőlőt, a Magyar hegyen, a Nyúl máj és a Vámosi út dülőben, összesen kb. 5 holdnyi területen.

A birtokot Halász Takách Sámuel hagyta rájuk, azzal a kikötéssel, hogy jövedelmeit szegénysorsú ifjak oktatására fordítsák. Mivel a birtok akkori viszonylatban nagyon távol, 100-110 kilométerre volt Debrecentől, ezért szükség volt egy "inspektorra", aki helyben felügyelte a munkákat. Az ő jelentéseikből számos fontos adatot ismerhetünk meg.

Megtudhatjuk, hogy a nyitás általában március végén; a metszés április elején; az első kapálás május végén, június elején volt; a másodikat július, a harmadikat pedig augusztus közepén végezték. A kötözésre rendszerint június közepén, a gyomlálásra és egyéb igazgatásra augusztus elején került sor. A szüretet igyekeztek minél későbbre halasztani, nem volt ritka a novemberi szüret sem, bár általában október utolsó hetére esett.

Érdekes látnunk Körtvélesi István jelentésében, hogy 1774-ben mindhárom szőlőbe 5-5 szekér trágyát vitetett ki, akkoriban ugyanis még Hegyalján sem volt elterjedt gyakorlat a trágyázás.

Szüreteléskor csak kevés puttonyost alkalmaztak, 30 szedőre ötnél több soha nem jutott, a termés erősen ingadozott, a must 4-69 gönci hordó (1 gönci hordó = 136,6 liter), az aszu 0-25 puttony között (voltak ugyanis olyan évek, amikor a rossz termés miatt nem érte meg összegyűjteni az elaszusodott szemeket). Különösen jó minőségű termést hozott az 1773-, 1781-, 1811- és az 1827-es esztendő. A legrosszabb éveket az 1836 és 38 közé eső időszak jelentette.

Nagy termésmennyiségre következtettek a május eleji erős hajtásnövekedésből, a tartós nyár közepi, vagy az őszi esők viszont mindig tönkretették a termést.

A leszüretelt szőlőt taposózsákokba helyezték, majd a már kitaposott törkölyt még külön ki is préselték. A mustot általában egy évig érlelték, és csak az után értékesítették, óborként. Rendszeresen készítettek lőrét is, amit a munkásoknak mértek ki.

© 2019 - szikszo.hu - Szikszó Város honlapja

Egyedi honlap és webáruház fejlesztés - Cocodeo - www.cocodeo.hu