Szikszó címer
 

1588-as törökök elleni csata

Noha Szikszót, mivel nem volt hadászati jelentősége, nem foglalták el a törökök, azt elvárták, hogy rendszeresen adót fizessen nekik a város. Mivel a szikszóiak rendszeresen megtagadták az adófizetést, a törökök többször is feldúlták városukat. 1588-ban Szikszónak már 1,000 arany tartozása volt, ezért a budai basa büntető-adóbehajtó hadjáratot szervezett. A hatezer lovast és ugyanennyi gyalogost Kara Ali bég, a fehérvári parancsnok először Putnok ellen vezette, majd, miután azt nem tudta bevenni, Szikszó irányába indult.

Október 8-án délután érkezett a város alá, és azonnal meg is kezdte a templom-erőd ostromát, amelyet a felfegyverkezett polgárok védtek. Két órai ostrom után viszont, kénytelen volt visszavonulni, mert 5 óra tájban megérkeztek a Rákóczi Zsigmond egri várnagy vezette felmentő csapatok, 2,000 magyar vitézzel és 500 főnyi német harcossal. Kara Ali felgyújttatta a templomot és a körülötte lévő házakat, majd a Hernád-Bársonyos háromszögébe vonult vissza, ahol rendezte a seregét. A jobbszárnyra a lovasokat, a balszárnyra pedig a janicsárokat rendezte, középen állította fel négy ágyúját. Rákóczi seregét középen Homonnai Drugeth István zempléni főispán, Felső-Magyarország leghíresebb vitéze vezette, a balszárnyon a fekete lovasok támadtak, míg a janicsárokkal a német puskások ütköztek meg.

Már rögtön a csata elején súlyosan megsérült Kara Ali, így a parancsnokságot Musztafa szécsényi bég vette át, aki nem sokkal később szintén elesett. Ekkor a janicsárok áttörték a támadó magyar seregek hadrendjét, Drugeth István fogsága esett, és már Rákóczi is a visszavonulást fontolgatta, amikor a magyar balszárny is a németek segítségére sietett, és így sikerült visszaverni a janicsárokat. A hadrend teljesen felbomlott, az ember ember elleni küzdelem pedig a késő éjszakába húzódott. Ekkor már a harmadik török fővezér, Bajazid basa, a janicsárok vezére is elesett. Szintén elesett Heling, a németek kapitánya. 11-re a török seregek megfutamodtak. A lovasság a Sajóig üldözte őket, Homonnait is sikerült kiszabadítani.

1,700 török és több száz magyar meg német katona halt meg az ütközetben. A közös sírt, ahova a halottakat eltemették, azóta is Törökhalomnak nevezik.

Nagy nevet szerzett magának ezzel a győzelemmel Rákóczi, Rudolf császár még évtizedekkel a csata után is megemlítette a fényes diadalt, amely a két sereg létszámkülönbsége miatt volt különösen értékes.